When you browse on this site, cookies collect data to enhance your experience and personalize the content and advertising you see.
Visit our Privacy Policy to learn more. By continuing to use the site, you agree to this use of cookies and data.

Az emberi tevékenység és a vulkánok is hatnak az éghajlatra?

Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy noha kicsik vagyunk e bolygón, tevékenységünk mégis globális mértékben képes befolyásolni az éghajlatot - hangsúlyozta Demény Attila akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja Földtani és Geokémiai Intézetének igazgatója, aki A vulkanizmus hatása a Föld klímaviszonyaira címmel tartott előadást a magyar tudomány ünnepe keretében. 

Az emberi tevékenység és a vulkánok is hatnak az éghajlatra?

- A klímaváltozás érdekes kérdés, hiszen a klímaszkeptikusok az egész éghajlat-változási kérdést bizonyos kutatói körök "bizniszének" tartják, mondván, hogy sokkal nagyobb klímaváltozások is voltak a Földön, mint amilyet most látunk - jegyezte meg. - Ezért úgy vélik, hogy semmi közünk hozzá, egyszerűen el kell viselnünk. A másik oldal szerint viszont az emberi szén-dioxid-kibocsátás hatására klímakatasztrófa fenyeget. A kérdés az, hogy az emberi szén-dioxid-kibocsátás mennyiben befolyásolja a Föld klímaviszonyait, és más tényezők - köztük a vulkanizmus - miként hatottak vagy hatnak bolygónk éghajlatára. A kérdés eldöntéséhez a folyamatokat kvantifikálni kell, minden elméletet számokkal kell alátámasztani. Szavai szerint még egy olyan "egyedi" tűzhányókitörés is, mint amilyen a Fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es működésbe lépése volt, több léptékben is hathat az éghajlatra.

 - A tűzhányó 1991-ben tört ki, ennek nyomán 1992-ben és 1993-ban félfokos átlaghőmérséklet-csökkenés volt globálisan tapasztalható. Az óriási erejű kitörés 30-35 kilométeres magasságba lövellte a sztratoszférába a vulkáni port és a szulfátokat, és mivel ez az Egyenlítő környéken történt, a kilövellt anyagok valósággal beburkolták a Föld egész felszínét, visszaverve a napsugárzás egy részét. A tűzhányó kitörése ezáltal lehűlést okozott. A másik véglet okozhat felmelegedést is, miként azt látjuk a földtörténeti múltban, amikor mai ésszel szinte felfoghatatlan mértékű vulkánikus események játszódtak le - fogalmazott Demény Attila. Az egyik ilyen óriási hatású eseménysorozat volt a szibériai "trappbazalt-vulkanizmus", a hasadékokhoz kötődő nagy kiterjedésű, egymásra rétegződő bazaltömlések.

- A legújabb kormeghatározási módszerek szerint 600 ezer évig tartott a folyamat, ezen belül 100-200 ezer éven át rendkívül intenzív volt a vulkanikus aktivitás - emelte ki az akadémikus. - A körülbelül 600 ezer éves időtartam alatt 3-6 millió köbkilométer bazalt ömlött a felszínre. Hogy ha összehasonlítjuk a Pinatubo anyagkibocsátásával és annak hatásával, akkor elképzelhetjük, hogy sok ezer egymás után bekövetkezett kitörés miként befolyásolhatta a Föld éghajlatát. Befolyásolta is, hiszen a szibériai trappbazalt-vulkanizmus volt az egyik előidézője a 250 millió évvel ezelőtt bekövetkezett perm-triász nagy kihalási eseménynek, amikor a fajoknak körülbelül a 95 százaléka tűnt el a
Demény Attila kitért arra, hogy miként mérhető a vulkanizmus hatása. A magmás kőzetekben például ki lehet mutatni az úgynevezett könnyenillók arányát, azaz olyan vegyületekét, amelyek felszíni viszonyok között folyadék- vagy gázfázist alkotnak. Erre modellszámításokat végeztek, megállapítva, hogy mennyi lehetett egykoron a kibocsátás. E hihetetlen mértékű vulkanizmusnak a becsült kibocsátása 0,02 gigatonna szén-dioxid per év volt, ezzel szemben a jelenleg az éves antropogén (emberi) szén-dioxid-kibocsátás nagyságrendekkel több, körülbelül 7 gigatonna szén-dioxid. Több, a szibériai trappbazalt-vulkanizmushoz hasonló nagyhatású esemény is volt a földtörténeti múltban, például a 200 millió évvel ezelőtti triász-jura kihalást lemeztektonikai folyamatok váltották ki: az addig összetartozó amerikai, európai és afrikai földrész kezdett egymástól elszakadni, és felnyílt az Atlanti-óceán. 

- A több ezer kilométeres hasadék felnyílását ismét óriási magmás tevékenység kísérte, szén-dioxidot, kén-dioxidot juttatva a légkörbe. A szén-dioxid felmelegedést, a kén-dioxid pedig az aerosolképződés miatt lehűlést, erőteljesen változó környezeti feltételeket okozott, ez befolyásolta a klímát, és végeredményben kihalásokhoz vezetett. A kréta végi kihalást, amikor 65 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok eltűntek a Földről, az indiai szubkontinensen lejátszódó Dekkán-vulkanizmussal hozzák összefüggésbe - mutatott rá a tudós.

A vulkanizmus pozitív-negatív visszacsatolásokkal hathat a klímára. Az éghajlatot befolyásoló vulkanikus események a nem is oly távoli múltban is voltak. A Geophysical Research Letters című folyóiratban ez év elején jelent meg Gifford H. Miller professzornak, a boulderi Coloradói Egyetem Geokronológiai Kutatóközpont igazgatójának és munkatársainak nagy érdeklődést kiváltó tanulmánya. Az amerikai kutatók feltételezése szerint 1275 és 1300 között a Pinatubo kitöréséhez hasonló több vulkanikus esemény is lejátszódhatott a Földön, és ezek következtében kezdett el váratlanul romlani a klíma, beköszöntött a kis jégkorszak.

Forrás: MTI

 

Ez érdekelni fogja