When you browse on this site, cookies collect data to enhance your experience and personalize the content and advertising you see.
Visit our Privacy Policy to learn more. By continuing to use the site, you agree to this use of cookies and data.

A tragédia áldozataira emlékeznek Japánban.

Az egy évvel ezelőtti földrengés és szökőár elsősorban a fukusimai atomkatasztrófa miatt kerül be a történelembe. A tragédia alapvetően megváltoztatta az atomenergiával kapcsolatos gondolkodást. Pietsch Lajos, az MTI munkatársa írja.

A tragédia áldozataira emlékeznek Japánban.

Kereken egy évvel ezelőtt a Richter-skála szerinti 9-es, katasztrofális erejű földrengés törmelékké és hamuvá változtatta Japán keleti részeit. A földrengés okozta szökőár épületeket és embereket ragadott magával. A természeti katasztrófa csaknem 16 ezer halálos áldozatot követelt, és egy esztendővel a történtek után még mindig majdnem 4000 eltűntet tartanak nyilván. 2011 március 11. hosszú távon mégis a földmozgás kiváltotta fukusimai atomkatasztrófa kapcsán kerül be a történelembe. Fukusima megrengette az egész világot, alapvetően megváltoztatva az atomenergiával, illetve az atomerőművekkel kapcsolatos gondolkodást.

A Fukusima Dai Icsi (Fukusima I) atomerőműben a földrengés és a szökőár nukleáris üzemzavarok sorozatát indította el. A reaktorokból nagy mennyiségű radioaktív anyag került ki a környezetbe, több kilométeres sáv súlyos szennyezését okozva. A katasztrófát a nemzetközi nukleáris hatóságok a legsúlyosabb, 7-es fokozatúnak minősítették. Ez megegyezett az 1986-os csernobili katasztrófa minősítésével, annak ellenére, hogy a szennyezés mértéke jóval csekélyebb volt, a levegőbe került sugárzó anyag mennyisége a csernobili szennyeződés mintegy egyötödét tette ki. A mérések szerint ugyanakkor 168-szor annyi radioaktív cézium került a levegőbe, mint a Hirosima, illetve Nagaszaki elleni, 1945 augusztusi atomtámadások nyomán. Hirosimában az amerikai atombomba 140 ezer, Nagaszakiban csaknem 80 ezer halálos áldozatot követelt, Fukusimának nem voltak azonnali halálos áldozatai, a következmények azonban akár minden korábbinál súlyosabbak lehettek volna.

A japán hatóságok az atombaleset után 20 kilométeres tilalmi övezetet jelöltek ki az erőmű körül. A radioaktív szennyezettség, a sugárveszély miatt több mint 100 ezren kényszerültek otthonaik elhagyására. Túlnyomó többségük még mindig átmeneti szállásokon vagy előre gyártott elemekből épült házakban él, és bizonytalan, hogy valaha is hazatérhetnek-e. Az emberek elkeseredettek, magyarázatot követelnek, de mindenekelőtt felvilágosítást a sugárszennyezettség mértékéről. Szakértők szerint az erőmű környezetének megtisztítása a sugárszennyezettség miatt évtizedeket vehet igénybe.

Japánban a politikusok, a kutatók még mindig vitáznak arról, hogy az atomkatasztrófa mit hagyott örökül. Arról, hogy a történteknek milyen hatása lesz az emberi életre, az állatvilágra, a földek megművelésére, az élelmiszer-, a gyümölcs és zöldségtermelésre, általánosságban a gazdaságra, a többi között az idegenforgalomra az atomerőmű környezetében, sőt az egész országban. Immár egyértelmű, hogy a katasztrófa nem írható csakis a földrengés, illetve a szökőár rovására. Felelősség terheli az atomerőművet működtető tokiói vállalatot, a Tepcót a biztonsági berendezések nem megfelelő működéséért, a vezetés által elkövetett hibákért, de a hatóságokat, illetve a médiát is a következmények elhallgatásáért, a hiányos tájékoztatásért, a koordinálatlan, zűrzavaros válságkezelésért.

Noda Josihiko miniszterelnök szerint az országnak le kell vonni a tanulságokat a történtekből. A kormányfő mindenekelőtt az atomenergia, illetve az atomerőművek jövőbeni alkalmazására utalt, és külön említette a válságkezelést. Vádolta a Tepco vezetőit, de elismerte, hogy a kormány, a tudományos élet is hibázott. Mindenekelőtt azért, mert túlzottan hitt az erőművek biztonságában. Az érvényben lévő törvényi rendelkezések szerint az ország több mint ötven atomerőműve 2040-ig működhet. Az időközben végzett vizsgálatok azt bizonyították, hogy az erőművek túlnyomó többségében nem kielégítőek a biztonsági intézkedések. Az 54 japán erőműből jelenleg alig néhány üzemel. A miniszterelnök szerint Japánnak közép-, illetve hosszú távon olyan társadalomra van szükség, amely nem az atomenergiától függ.

Az atomerőmű-ellenes mozgalmak nem csak a szigetországban, hanem a világ számos országában felerősödtek Fukusima után, és mindenütt kiéleződött a vita az erőművek biztonságáról. Mindenekelőtt Németországban, ahol a japán atomkatasztrófa az ország energiapolitikájában gyökeres fordulatot eredményezett. Angela Merkel kormánya - amely néhány hónappal korábban még az erőművek működésének meghosszabbítása mellett tette le a garast - nem sokkal a japán atomkatasztrófa után úgy határozott, hogy az ország legkésőbb 2022 végéig lemond az atomenergia alkalmazásáról és bezárja az ország erőműveit.

De igyekezett levonni a tanulságokat az egész Európai Unió is. Az Európai Bizottság úgynevezett stresszteszteket határozott el, előírva az atomerőművek biztonsági ellenőrzését. Az erőművekkel rendelkező 14 uniós tagország - köztük Magyarország - beleegyezett abba, hogy az atomreaktorokat "terhelési próbának" vetik alá. Az unió tagállamaiban összesen 143 erőmű működik, a legtöbb Franciaországban. A nemzeti, valamint uniós szakértők mindenekelőtt azt vizsgálják, hogy az erőművek mennyire ellenállóképesek a különböző természeti katasztrófákkal szemben, legyen szó földrengésről, rendkívüli hidegről vagy viharokról. Továbbá, hogy képesek-e ellenállni esetleges terrortámadásnak, tűzvésznek vagy repülőgép-katasztrófának. Annak ugyanakkor tudatában vannak, hogy "élesben" kiszámíthatatlan lehet a helyzet. Az ellenőrzés mindeddig szigorúan nemzeti hatáskör volt, mostantól multilaterálissá válik. És ezáltal - remélhetőleg - megbízhatóbbá is.

Megemlékezések és tüntetések

Néma tiszteletadással és fohászokkal emlékeztek Japánban vasárnap az egy évvel ezelőtti pusztító erejű földrengés és szökőár áldozataira, sok helyütt az atomipar ellen tüntettek, a szigetország miniszterelnöke pedig leszögezte, hogy az atomválság nem tekinthető lezártnak, amíg a fukusimai atomerőmű környékére nem költözik vissza mindenki, aki elmenekült onnan a nukleáris baleset miatt.

Japán-szerte tartottak megemlékezéseket, pillanatnyi néma csönddel adózva az áldozatok emlékének. Még Tokió forgalmas Sibuja bevásárló negyedében is megállt rövid időre az élet: délután, egy évvel a földrengés után percre pontosan megszólaltak a szirénák, a járókelők megálltak, s csak a tiszteletadás után folytatták útjukat.

A legnagyobb pusztítást elszenvedett kormányzóságokban a túlélők gyertyákat gyújtottak az áldozatok emlékére. A japán tévé- és rádiócsatornák külön műsorokat szenteltek az egy évvel ezelőtt történteknek, s számos olyan szemtanút szólaltattak meg, akik megosztották a nézőkkel, a hallgatókkal a hozzátartozóik elvesztése miatt érzett fájdalmukat, az újjáépítés lassúsága miatti haragjukat.

Noda Josihiko miniszterelnök és Akihitó csaszár a tokiói Nemzeti Színházban vett részt a kormány által szervezett emlékünnepségen. "Kormányunk még adós az atomválság lezárásával. Nem tekinthetjük a problémát megoldottnak, amíg az evakuáltak nem tudnak hazatérni" - mondta a miniszterelnök sajtótájékoztatóján. Fogadkozott, hogy Tokió levonja a megfelelő következtetéseket a balesetből, és korrigálni fogja atomipari politikáját.

Tavaly március 11-én a Japánban eddig mért legnagyobb, 9-es erősségű földrengés pusztított a tengerfelszín alatt a szigetország északkeleti partvidékének közelében, majd hatalmas szökőár árasztotta el vízzel a part menti térséget, egész településeket, házakat, raktárhelyiségeket, hajókat és gépkocsikat sodorva el. A szökőárban keletkezett szemét és törmelék, közel ötezer kilométeres utat megtéve, mostanság érte el Hawaii térségét.

MTI/hirado.hu

 

Ez érdekelni fogja