When you browse on this site, cookies collect data to enhance your experience and personalize the content and advertising you see.
Visit our Privacy Policy to learn more. By continuing to use the site, you agree to this use of cookies and data.

Trópusok az Északi-sarkvidéken

55 millió éve az Északi-sarkvidék éghajlata inkább hasonlíthatott a trópusokéra, semmint a mostani zord éghajlatra. Az átlaghőmérséklet a becslések szerint elérhette az ugyancsak kellemesnek mondható 24 Celsius fokot - derült ki egy, a Lomonoszov-hátságon végzett mélyfúrásból.

Metsző jéghideg szél, jóval fagypont alatti hőmérséklet, minimális flóra és fauna - így képzelné el az ember a sarkvidékek éghajlatát. A mostani állapotok valóban ehhez hasonlítanak, csakhogy nem mindig tombolt hideg a sarkkörökön. Azt már eddig is tudták a kutatók, hogy több mint 50 millió éve egy nagy lehűlést megelőzően a Jeges-tenger környékének átlagos hőmérséklete elérte a + 10 C fokot, ám egy mostani mélyfúrás minden eddigi klimatikus modellezést meghazudtolva azt látszik bizonyítani, hogy akár 24 C fokos is lehetett az akkoriban még korántsem Jeges-tenger vidéke. A kutatásról a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature tudósított.

Trópusok az Északi-sarkvidéken

Az Északi-sarki-óceán fenekén először két éve végeztek olyan mélyfúrásokat, amelyekkel közel 400 méter mélyre sikerült lejutni a Jeges-tenger Lomonoszov-hátság nevű kitüremkedésén. A hátság teteje a tenger szintjétől alig 900 méter mélységben helyezkedik el. Tulajdonképpen ez az egyetlen hely, ahol elképzelhető volt, hogy a klímakutatáshoz a mélyfúrások révén megfelelő rétegek kerülnek felszínre. Korábban a maximális fúrási mélység alig érte el a húsz métert.

A 400 méteres mélységből felhozott rétegek komoly meglepetéssel szolgáltak: olyan édesvízi páfrányfajták és megkövesedett algák maradványait rejtette a felszínre került anyag, amelyek csakis a trópusi körülmények között élnek meg. Az Arctic Coring Expedition kutatói ebből egyértelműen arra következtettek, hogy valamikor a Jeges-tenger vidéke sokkal melegebb lehetett, mint azt eddig hitték. Komoly nehézséget jelentett viszont az adott időszak pontos átlaghőmérsékletének meghatározása a rétegekből kinyert kövületekből.

Mivel a vizsgált rétegek nem tartalmaztak olyan planktonokat, amelyek segítségével általában meg szokták becsülni a korra jellemző hőmérsékletet, más módszerhez kellett folyamodniuk a tudósoknak: egy primitív mikrobatörzs kémiai elemzése révén jutottak arra az eredményre, hogy 55 millió éve egy hirtelen és drasztikus hőmérsékletemelkedést élhetett át a Jeges-tenger vidéke. Közel 5 C fokkal növekedett meg az átlaghőmérséklet, minden bizonnyal az atmoszférába került nagy mennyiségű metángáznak köszönhetően, bár arról egyelőre csak feltételezéseik vannak a kutatóknak, hogy mi okozhatta a metángáz hirtelen megnövekedését a légkörben.

Egyesek szerint vulkánkitörés vagy földrengés révén került felszínre a Föld mélyében felgyülemlett gáz, bár valójában ezekre semmi jel nem mutat. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a hirtelen felmelegedésnek köszönhetően terjedhetett el a trópusokon ismert páfrányfajta. Ráadásul akkoriban a Jeges-tengert szinte körülölelték a később egymástól elváló kontinensek, és a szárazföldről érkező vízutánpótlás állandóan friss vízzel látta el a körbezárt tengert. Ez nagyban kedvezett a megtalált növényfajta elterjedésének.

55 millió éve az Északi-sarkvidék éghajlata inkább hasonlíthatott a trópusokéra, semmint a mostani zord éghajlatra. Az átlaghőmérséklet a becslések szerint elérhette az ugyancsak kellemesnek mondható 24 Celsius fokot - derült ki egy, a Lomonoszov-hátságon végzett mélyfúrásból.

Metsző jéghideg szél, jóval fagypont alatti hőmérséklet, minimális flóra és fauna - így képzelné el az ember a sarkvidékek éghajlatát. A mostani állapotok valóban ehhez hasonlítanak, csakhogy nem mindig tombolt hideg a sarkkörökön. Azt már eddig is tudták a kutatók, hogy több mint 50 millió éve egy nagy lehűlést megelőzően a Jeges-tenger környékének átlagos hőmérséklete elérte a + 10 C fokot, ám egy mostani mélyfúrás minden eddigi klimatikus modellezést meghazudtolva azt látszik bizonyítani, hogy akár 24 C fokos is lehetett az akkoriban még korántsem Jeges-tenger vidéke. A kutatásról a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature tudósított.


Egy másik, szintén a Nature-ben megjelent tanulmány azzal egészíti ki mindezt, hogy a nagy felmelegedést követően nem sokkal, kb. 45 millió évvel ezelőtt viszont már megkezdődött az Északi-sarkvidék eljegesedése: korábban azt gondolták a kutatók, hogy ez a folyamat csak közel 3 millió éve indult be, ám a méyfúrásból felszínre került, az eljegesedés kezdetére utaló kristályminták kora megközelíti a 45 millió évet.

Más kutatók viszont óvatosságra intenek, és hangsúlyozzák, hogy még igen sok összehasonlítást kell végezni ahhoz, hogy biztosabbat lehessen állítani az Északi-sarkvidék lehűlésének és eljegesedésének pontos időpontjáról.

Ugyancsak megválaszolatlan még az a kérdés is, hogy ha igaz az, hogy 55 millió éve akár 24 C fokos is lehetett a sarkvidék átlaghőmérséklete, akkor milyen időjárás uralkodhatott az Egyenlítő környékén? Ha a bevált klimatikus modelleket alkalmazzák a tudósok, akkor kibírhatatlanul meleg lehetett 55 millió éve az Egyenlítő környékén.

Hogy mi is a megoldás a problémára, egyelőre nyitott kérdés. A mostani kutatások eredményei azonban újból felvetik azt a kérdést, hogy az emberi beavatkozás mellett a természet önmaga milyen drasztikusan képes megváltoztatni a Föld éghajlatát.

Forrás: geographic.hu

 

Ez érdekelni fogja