When you browse on this site, cookies collect data to enhance your experience and personalize the content and advertising you see.
Visit our Privacy Policy to learn more. By continuing to use the site, you agree to this use of cookies and data.
  • Magyarországon
  • Országok
  • 7 napra
  • Vízhőmérséklet
  • Műholdképek
  • Térképes előrejelzés
  • Hírek
  • Informátorok
  • user-avatar
    Belépés

    A Hold mágneses tere megállítja a napszelet

    A Hold felszínéről a bolygóközi térbe kikerült töltött részecskék és a napszél új kölcsönhatását fedezték fel a NASA űrszondáinak mérései alapján.

    A Hold mágneses tere megállítja a napszelet

    Régóta ismert, hogy a Föld és a napszél találkozásakor bolygónk közelében a Nap felőli oldalon a Föld magnetoszférája belapul, és ott a mágneses tér megerősödik. Még ez előtt a nagy sebességű napszél már igen távol a Földtől, a bolygóközi térben kezdi "érezni" az akadályt,  lelassul és egy nagy sugarú, ívszerűen hajló lökéshullámfront alakul ki. Ezen kívül egy elő-lökéshullám is létrejön, amelyet a lökéshullámfront körüli turbulens, feltorlódott plazma és mágneses tér, valamint megzavart töltött részecskeáramlás jellemez. Mindez űrszondák mérőműszereivel kimérhető, kimutatható.
    A Hold esetében az űrfizikusok nem is gondoltak arra, hogy létezhet egy ilyen külső, elő-lökéshullámfront, a NASA Lunar Prospector és ARTEMIS, a japán Kaguya, valamint a kínai Chang'e holdszondák méréseiből azonban nagy meglepetésre kimutatták ezt a tartományt. A felfedezést a NASA Goddard Űrkutatási Központjának kutatója, William Farrell által vezetett kutatócsoport tette. Az újonnan felfedezett zóna mintegy tízezer kilométerre van a Hold felszínétől, és turbulens mágneses tér, valamint töltött részecskék, főleg elektronok és protonok mutathatók ki benne.

    A kutatók számítógépes szimulációkkal próbálják meg megmagyarázni az űrszondák méréseit, vagyis azt próbálják kideríteni, hogy miért viselkedik a Hold a Földhöz hasonlóan mágneses égitestként, miközben égi kísérőnk nagyon gyenge globális mágneses tere ezt nem indokolná. Eddig az derült ki, hogy elsősorban a Nap ultraibolya sugárzásának hatására a Hold felszínének anyagából elektronok szabadulnak ki. Ezek árama bonyolult mágneses teret hoz létre és a felszíntől akár több ezer kilométerre is kimutatható. Ráadásul hatással van a Hold felé közeledő napszél mágneses terére és töltött részecskéire. Ezenkívül az is kiderült, hogy a Hold felszínének bizonyos részein előforduló fosszilis mágneses tér is kihat a napszélre. Azt lehetne mondani, hogy a Hold felszíne felett néhány méterre kialakult elektromos és mágneses terek hatása több ezer kilométerre is kimutatható a napszél sűrűségének, sebességének és mágneses terének megváltoztatásában.
    Egyébként a NASA ARTEMIS űrprogramja a Hold körüli bolygóközi tér fizikai tulajdonságainak vizsgálatát tűzte ki célul. A betűszó feloldása "Acceleration, Reconnection, Turbulence and Electrodynamics of the Moon's Interaction with the Sun", vagyis "A Hold-Nap kölcsönhatás gyorsulási, szétcsatolódási és turbulencia" viszonyainak vizsgálatára irányuló kutatási program.

    Az új felfedezés mindenesetre ismét rámutatott, hogy néha a nehezen elképzelhető is megvalósulhat, és még sok mérésre van szükség ahhoz, hogy teljesen megértsük a bonyolult bolygóközi plazmafizikai folyamatok részleteit.

    Forrás: http://hirek.csillagaszat.hu

    Ez érdekelni fogja