• Magyarországon
  • Országok
  • 7 napra
  • Vízhőmérséklet
  • Műholdképek
  • Térképes előrejelzés
  • Hírek
  • Informátorok
  • user-avatar
    Belépés

    A tragédia áldozataira emlékeznek Japánban.

    Az egy évvel ezelőtti földrengés és szökőár elsősorban a fukusimai atomkatasztrófa miatt kerül be a történelembe. A tragédia alapvetően megváltoztatta az atomenergiával kapcsolatos gondolkodást. Pietsch Lajos, az MTI munkatársa írja.

    A tragédia áldozataira emlékeznek Japánban.

    Kereken egy évvel ezelőtt a Richter-skála szerinti 9-es, katasztrofális erejű földrengés törmelékké és hamuvá változtatta Japán keleti részeit. A földrengés okozta szökőár épületeket és embereket ragadott magával. A természeti katasztrófa csaknem 16 ezer halálos áldozatot követelt, és egy esztendővel a történtek után még mindig majdnem 4000 eltűntet tartanak nyilván. 2011 március 11. hosszú távon mégis a földmozgás kiváltotta fukusimai atomkatasztrófa kapcsán kerül be a történelembe. Fukusima megrengette az egész világot, alapvetően megváltoztatva az atomenergiával, illetve az atomerőművekkel kapcsolatos gondolkodást.

    A Fukusima Dai Icsi (Fukusima I) atomerőműben a földrengés és a szökőár nukleáris üzemzavarok sorozatát indította el. A reaktorokból nagy mennyiségű radioaktív anyag került ki a környezetbe, több kilométeres sáv súlyos szennyezését okozva. A katasztrófát a nemzetközi nukleáris hatóságok a legsúlyosabb, 7-es fokozatúnak minősítették. Ez megegyezett az 1986-os csernobili katasztrófa minősítésével, annak ellenére, hogy a szennyezés mértéke jóval csekélyebb volt, a levegőbe került sugárzó anyag mennyisége a csernobili szennyeződés mintegy egyötödét tette ki. A mérések szerint ugyanakkor 168-szor annyi radioaktív cézium került a levegőbe, mint a Hirosima, illetve Nagaszaki elleni, 1945 augusztusi atomtámadások nyomán. Hirosimában az amerikai atombomba 140 ezer, Nagaszakiban csaknem 80 ezer halálos áldozatot követelt, Fukusimának nem voltak azonnali halálos áldozatai, a következmények azonban akár minden korábbinál súlyosabbak lehettek volna.

    A japán hatóságok az atombaleset után 20 kilométeres tilalmi övezetet jelöltek ki az erőmű körül. A radioaktív szennyezettség, a sugárveszély miatt több mint 100 ezren kényszerültek otthonaik elhagyására. Túlnyomó többségük még mindig átmeneti szállásokon vagy előre gyártott elemekből épült házakban él, és bizonytalan, hogy valaha is hazatérhetnek-e. Az emberek elkeseredettek, magyarázatot követelnek, de mindenekelőtt felvilágosítást a sugárszennyezettség mértékéről. Szakértők szerint az erőmű környezetének megtisztítása a sugárszennyezettség miatt évtizedeket vehet igénybe.

    Japánban a politikusok, a kutatók még mindig vitáznak arról, hogy az atomkatasztrófa mit hagyott örökül. Arról, hogy a történteknek milyen hatása lesz az emberi életre, az állatvilágra, a földek megművelésére, az élelmiszer-, a gyümölcs és zöldségtermelésre, általánosságban a gazdaságra, a többi között az idegenforgalomra az atomerőmű környezetében, sőt az egész országban. Immár egyértelmű, hogy a katasztrófa nem írható csakis a földrengés, illetve a szökőár rovására. Felelősség terheli az atomerőművet működtető tokiói vállalatot, a Tepcót a biztonsági berendezések nem megfelelő működéséért, a vezetés által elkövetett hibákért, de a hatóságokat, illetve a médiát is a következmények elhallgatásáért, a hiányos tájékoztatásért, a koordinálatlan, zűrzavaros válságkezelésért.

    Noda Josihiko miniszterelnök szerint az országnak le kell vonni a tanulságokat a történtekből. A kormányfő mindenekelőtt az atomenergia, illetve az atomerőművek jövőbeni alkalmazására utalt, és külön említette a válságkezelést. Vádolta a Tepco vezetőit, de elismerte, hogy a kormány, a tudományos élet is hibázott. Mindenekelőtt azért, mert túlzottan hitt az erőművek biztonságában. Az érvényben lévő törvényi rendelkezések szerint az ország több mint ötven atomerőműve 2040-ig működhet. Az időközben végzett vizsgálatok azt bizonyították, hogy az erőművek túlnyomó többségében nem kielégítőek a biztonsági intézkedések. Az 54 japán erőműből jelenleg alig néhány üzemel. A miniszterelnök szerint Japánnak közép-, illetve hosszú távon olyan társadalomra van szükség, amely nem az atomenergiától függ.

    Az atomerőmű-ellenes mozgalmak nem csak a szigetországban, hanem a világ számos országában felerősödtek Fukusima után, és mindenütt kiéleződött a vita az erőművek biztonságáról. Mindenekelőtt Németországban, ahol a japán atomkatasztrófa az ország energiapolitikájában gyökeres fordulatot eredményezett. Angela Merkel kormánya - amely néhány hónappal korábban még az erőművek működésének meghosszabbítása mellett tette le a garast - nem sokkal a japán atomkatasztrófa után úgy határozott, hogy az ország legkésőbb 2022 végéig lemond az atomenergia alkalmazásáról és bezárja az ország erőműveit.

    De igyekezett levonni a tanulságokat az egész Európai Unió is. Az Európai Bizottság úgynevezett stresszteszteket határozott el, előírva az atomerőművek biztonsági ellenőrzését. Az erőművekkel rendelkező 14 uniós tagország - köztük Magyarország - beleegyezett abba, hogy az atomreaktorokat "terhelési próbának" vetik alá. Az unió tagállamaiban összesen 143 erőmű működik, a legtöbb Franciaországban. A nemzeti, valamint uniós szakértők mindenekelőtt azt vizsgálják, hogy az erőművek mennyire ellenállóképesek a különböző természeti katasztrófákkal szemben, legyen szó földrengésről, rendkívüli hidegről vagy viharokról. Továbbá, hogy képesek-e ellenállni esetleges terrortámadásnak, tűzvésznek vagy repülőgép-katasztrófának. Annak ugyanakkor tudatában vannak, hogy "élesben" kiszámíthatatlan lehet a helyzet. Az ellenőrzés mindeddig szigorúan nemzeti hatáskör volt, mostantól multilaterálissá válik. És ezáltal - remélhetőleg - megbízhatóbbá is.

    Megemlékezések és tüntetések

    Néma tiszteletadással és fohászokkal emlékeztek Japánban vasárnap az egy évvel ezelőtti pusztító erejű földrengés és szökőár áldozataira, sok helyütt az atomipar ellen tüntettek, a szigetország miniszterelnöke pedig leszögezte, hogy az atomválság nem tekinthető lezártnak, amíg a fukusimai atomerőmű környékére nem költözik vissza mindenki, aki elmenekült onnan a nukleáris baleset miatt.

    Japán-szerte tartottak megemlékezéseket, pillanatnyi néma csönddel adózva az áldozatok emlékének. Még Tokió forgalmas Sibuja bevásárló negyedében is megállt rövid időre az élet: délután, egy évvel a földrengés után percre pontosan megszólaltak a szirénák, a járókelők megálltak, s csak a tiszteletadás után folytatták útjukat.

    A legnagyobb pusztítást elszenvedett kormányzóságokban a túlélők gyertyákat gyújtottak az áldozatok emlékére. A japán tévé- és rádiócsatornák külön műsorokat szenteltek az egy évvel ezelőtt történteknek, s számos olyan szemtanút szólaltattak meg, akik megosztották a nézőkkel, a hallgatókkal a hozzátartozóik elvesztése miatt érzett fájdalmukat, az újjáépítés lassúsága miatti haragjukat.

    Noda Josihiko miniszterelnök és Akihitó csaszár a tokiói Nemzeti Színházban vett részt a kormány által szervezett emlékünnepségen. "Kormányunk még adós az atomválság lezárásával. Nem tekinthetjük a problémát megoldottnak, amíg az evakuáltak nem tudnak hazatérni" - mondta a miniszterelnök sajtótájékoztatóján. Fogadkozott, hogy Tokió levonja a megfelelő következtetéseket a balesetből, és korrigálni fogja atomipari politikáját.

    Tavaly március 11-én a Japánban eddig mért legnagyobb, 9-es erősségű földrengés pusztított a tengerfelszín alatt a szigetország északkeleti partvidékének közelében, majd hatalmas szökőár árasztotta el vízzel a part menti térséget, egész településeket, házakat, raktárhelyiségeket, hajókat és gépkocsikat sodorva el. A szökőárban keletkezett szemét és törmelék, közel ötezer kilométeres utat megtéve, mostanság érte el Hawaii térségét.

    MTI/hirado.hu

     

    Ez érdekelni fogja