Ezt a napot pálfordulónak is szokták nevezni, mely arra a bibliai történetre utal, ami szerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg és Pál apostol lett belőle.

"Pálnak fordulása, fél tél elmúlása!" - mondták bizakodással a tavaszra is gondolva, a régi öregek. Január 25-e - az őskeresztényeket üldöző Saulból lett Szent Pál apostol megtérésének az ünnepe - találóan kapcsolódott össze a népi időjóslással. Hogy tudniillik ezen a napon a tél is ellenkezőjébe fordul, és kifelé ballagva jeget tör, vagy csinál. Se szeri, se száma az erre utaló hajdani jövendöléseknek.
A valamikori veszedelmes járványok szülték a vészjósló megfigyelést is: "Ha Pál fordul köddel, ember meghal döggel." A nyugtalanabb időjárás sem ígért jobb kilátásokat: "Hogyha szeles Pál-fordulás, akkor lészen hadakozás." Babonásabb helyeken nem elégedtek meg a regulák jóslataival, a kíváncsi mámikák úgynevezett Pál-pogácsát sütöttek. Annyi darabot, ahány tagja volt a családnak. Mindegyik pogácsába egy-egy lúdtollat tűztek, és akinek a pogácsáján sütés közben a toll-életjel megégett, az bizony - legalábbis a kíméletlenebb vénasszonyok szerint - még abban az évben búcsút mondhatott az árnyékvilágnak. A jó termést elősegítendő ajánlatos ilyenkor a hagymadugványos tarisznyát leemelni a fogasról, és megfordítva visszaakasztani, mert akkor nem magzik fel a hagyma, és a ludak fenekét is illik megpiszkálni, hogy szaporábban tojjanak.
Kevésbé közismert tény, hogy a gyertyaszentelő napjához fűződő "medvejóslat" eredetileg szintén Pál napjához kapcsolódott. "Ha Pál-fordulókor a medve kijön téli menedékéből - állították Baranyában a múlt század közepén is - és meglátja, hogy süt a nap, akkor még visszasomfordál, mert annyi hideg nap lesz a kitavaszodásig, mint amennyi az esztendőből már elmúlt." A délvidéken a régi öregek így fohászkodtak jórafordító Pálhoz: "Inkább farkas ordítson be, mint hogy jó idő legyen." Mert akkor, a tapasztalások szerint, akár meg is számlálhatták a kivénhedt tél utolsó napjait.